Az elmúlt napokban lehetőségem volt bemutatni hazánk egyik legjobb dűlőszelektált kékfrankosát egy rendezvényen.A visszajelzések is kedvezőek voltak a résztvevők oldaláról, eddig nincs is semmi érdekfeszítő a történetben.Viszont az egyik kóstoló véleménye, talán nem is a legpozitívabb kontextusban akarta ezt kijelenteni, az egyik legfontosabb kritika volt, amellyel az elmúlt időben találkoztam.Mi is hangzott el: „nagyon jó a bor, egyetért a korábban elhangzott dicsérő szavakkal, de talán túlságosan is osztrák”.Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy ha hátra nem is lehet dőlni, de helyes az irány.S hogy miért?Lépjünk vissza egy pillanatra az időben.

1985 volt Ausztriában az év, ami alapjaiban rengette meg (rombolta le) a szomszéd ország borágazatát.Ennek okaira, miértjeire itt nem térek ki, mint ahogy a fellendülés stratégiai elemzésére sem (1).Amit érdemes megjegyezni, hogy az újjáépítés eredményeképpen Ausztria 10 év alatt nemcsak visszakapaszkodott a világ bortérképére, de egy komoly sikertörténetet is írt az ágazat újrapozícionálásával.Ennek az építkezésnek egyik eleme volt, hogy a korábban szabad szemmel nem látható grüner veltliner (zöldveltelini) szőlőfajtából komoly nemzetközi reputációval és keresettséggel rendelkező termék vált, önálló borstílusokkal, s a ’gv’ gyakorlatilag az ország jelképévé is vált.

Ausztria egy ideje komolyan dolgozik rajta, hogy kékszőlő oldalon megismételje ezt a mutatványt, ezúttal a kékfrankost helyezve a szálkeresztbe.A törekvés eddig eredményei; már jó néhány nemzetközileg is ismert osztrák termelő, keresett apellációk keresett borai, amelyeket elismert, komoly reputációval rendelkező és drága helyeken (is) kínálnak szerte a világban, éttermekben, borbárokban, stb.(2)

Na de mi a helyzet keresleti oldalon? A csökkenő borfogyasztás és a fogyasztási szerkezet egyéb kedvezőtlen elemei mellett megvan a ’jó időzítés’ faktor is.A kékfrankos, mint szőlőfajta mindent tud, amit a jelenlegi ízlésvilág elvár a bortól illetve minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyekre a piaci szakemberek értékesítési stratégiákat építhetnek. (2)

S hogy jön ide eme írás elején említett kicsi örömöm? Szomszédunk bizonyított eredményekkel és tapasztalattal rendelkezik egy stratégiai irányváltás és termékbevezetés területén.A kérdéses szőlőfajtából nekünk kb háromszor akkorra területünk van, ami megteremti a lehetőségét egy masszívabb piaci jelenlétnek is.Első lépésként elegendő lenne hasonló minőségi és ismertségi eredményeket produkálni s nem kitalálni valamit, ami részben már ki van találva részben most formálódik. Kajakosok úgy hívják, felülni a farvízre. S mivel még sok a kérdőjel a fajtával és annak jövőjével kapcsolatban (3), a piaci fejlődés és visszajelzések függvényében reagálni és finomítani a megközelítésen, a stílusokon.Most alakul egy szőlőfajta jövője, talán hozzá tudunk tenni valamit.

(a szövegben elhelyezett számok az esetleg felmerülő kérdéseket jelölik)

További kérdések, információk: MakeItGreat Communication

(Képek forrása: internet)