Egy ütős kis szösszenettel szeretnék megemlékezni az aszúnapról. Nem feltétlenül heppiendes, de tanulságos és még egy kis útravalót is tartalmaz.

Valamikor az elmúlt években (de nem egy távoli galaxisban hanem) egy kis és nagykereskedelemben is érdekelt cégnél volt egy termék úgymond bevizsgáláson, azaz arról kellett az ottani döntéshozóknak dönteniük, hogy bővítik-e az általuk forgalmazott termékpalettát eme márkával. Körülbelül két hét türelmes várakozás után már azon kezdtem el gondolkodni, hogy másnap rájuk írok (telefonálok), hogy sikerült-e valamilyen döntést hozni, amikor késő este megzörrent a telefont, üzenet érkezett. Az egyik vezető (tulajdonos) írt, hogy sajnálják, de nem kívánják forgalmazni a terméket. Megköszöntem, hogy foglalkoztak vele, hiszen nincs semmi gond egy negatív válasszal, ez az ő döntési kompetenciájuk.

Kisvártatva jött egy magyarázó üzenet is, amelyben leírta, hogy a nemleges válasz oka, hogy vannak ennél sokkal jobb termékeik is. Ez már annyira nem esett jól, az rendben van, hogy nem tartanak rá igényt, de a magyarázatot már kicsit 'fikázásnak' éreztem, hiszen rengeteg olyan áru van, ami jó, de van nála még jobb is, meg még annál is van jobb s így tovább, ha már ilyen abszolút értékekről van szó. Ráadásul nem egy építő vélemény volt, hogy miért vagy miben vagy egyáltalán. Jeleztem, hogy semmi gond, ennyi kritikával együtt tudok élni, különösen annak a fényében, hogy más vásárlói vélemények dicsérték a szóban forgó terméket.

Sajnos itt még nem volt vége az üzeneteknek, mert újabb, 'magyarázó', vagy inkább 'alátámasztó' érvelés érkezet, miszerint „mert ugye fényt sem eszünk és édes bort sem iszunk”. Az első párhuzamra itt és most nem térnék ki, mindenki döntse el annak relevanciáját. A második összevetésre viszont igen s a válaszom nagyon rövid lesz: DE. Iszunk édes bort és az se baj, ha aszúnak hívják.

Önmagában is érthetetlen, hogy a kólaivó, édességekben is tobzódó világban egyáltalán felmerül az, hogy ne lehessen jól elkészített desszertbort inni, de az, hogy mindez az aszú hazájában került megfogalmazásra ebben a formában, ahol a tokaji aszú sztratoszférikus magasságból tekint le minden más, a glóbuszon elkészített édes borra, valahol nagyon szomorú. Ha ez csak amolyan ’bonmot’ akart lenni, s nem jutott itthon eszébe az aszú, az is szomorú, de ha komolyan gondolta, az is.

Javaslom, hogy Ti /Ön / Önök ne egyetek fényt DE igyatok aszút. Jó lesz. S ne csak ma, vasárnap, hanem ünnepnap, ünnepnap nélkül vagy csak úgy. Egészségetekre!

(képek forrása: saját illetve Internet)